Magyar Dalszöveg

All the rowboats in the paintings
They keep trying to row away
And the captains’ worried faces
Stay contorted and staring at the waves
They’ll keep hanging in their gold frames
For forever, forever and a day
All the rowboats in the oil paintings
They keep trying to row away, row away

Hear them whispering French and German
Dutch, Italian, and Latin
When no one’s looking I touch a sculpture
Marble, cold and soft as satin
But the most special are the most lonely
God, I pity the violins
In glass coffins they keep coughing
They’ve forgotten, forgotten how to sing, how to sing

First there’s lights out, then there’s lock up
Masterpieces serving maximum sentences
It’s their own fault for being timeless
There’s a price to pay and a consequence
All the galleries, the museums
Here’s your ticket, welcome to the tombs
They’re just public mausoleums
The living dead fill every room
But the most special are the most lonely
God, I pity the violins
In glass coffins they keep coughing
They’ve forgotten, forgotten how to sing

They will stay there in their gold frames
For forever, forever and a day
All the rowboats in the oil paintings
They keep trying to row away, row away

First there’s lights out, then there’s lock up
Masterpieces serving maximum sentences
It’s their own fault for being timeless
There’s a price to pay and a consequence
All the galleries, the museums
They will stay there forever and a day
All the rowboats in the oil paintings
They keep trying to row away, row away
All the rowboats in the oil paintings
They keep trying to row away, row away…

A festményeken lévő összes csónak
Még mindig próbál messze evezni
És a kapitányok aggódó arckifejezései
Eltorzulnak és a hullámokra bámulnak
Majd az arany keretek között függnek tovább
Örökkön örökké, és azután is
Az olajfestményeken lévő összes csónak
Még mindig próbál messze evezni, messze evezni

Hallom suttogásukat, franciául és németül
hollandul, olaszul és latinul
Amikor senki sem figyel, megérintek egy szobrot
Márvány, hideg és puha mint a szatén
De a legkülönlegesebb közöttük a legmagányosabb
Istenem, sajnálom a hegedűket
Üveg koporsókban csak köhögnek
Elfelejtették már, elfelejtették hogyan is kell dalolni, dalolni

Először kialszanak a fények, aztán bezárnak
A remekművek kiszolgálják az összes mondanivalót
Ez az ő hibájuk, hogy időtlenek
Meg kell fizetniük, és van következményük
Az összes galéria és múzeum
Itt a jegyed, üdv a sírkövek között
Ők csak nyilvános mauzóleumok
Az élő holtak telítik meg az összes szobát
De a legkülönlegesebb közöttük a legmagányosabb
Istenem, sajnálom a hegedűket
Üveg koporsókban csak köhögnek
Elfelejtették már, elfelejtették hogyan is kell dalolni, dalolni

Majd az arany keretek között függnek tovább
Örökkön örökké, és azután is
Az olajfestményeken lévő összes csónak
Még mindig próbál messze evezni, messze evezni

Először kialszanak a fények, aztán bezárnak
A remekművek kiszolgálják az összes mondanivalót
Ez az ő hibájuk, hogy időtlenek
Meg kell fizetniük, és van következményük
Az összes galéria és múzeum
Örökkön örökké, és azután is itt maradnak
Az olajfestményeken lévő összes csónak
Még mindig próbál messze evezni, messze evezni
Az olajfestményeken lévő összes csónak
Még mindig próbál messze evezni, messze evezni