Magyar Dalszöveg

Loneliness, oh won't you let me be
Let me be and I will set you free
Don't you think if it was up to me
I would choose to be happy

Let me go, the king's on high
He picks her out of the crowd to be by his side
She walks up, staircase in white
She holds her breath, pretends that this is right

'Cause all this, it don't come free
And don't become a casualty
And live beneath what you were meant to be

'Cause cowards and heroes feel
The same as you and me, it's real
But some will run and others persevere

Victory is in the fight
In men with hearts will bleed tonight
And only rest and rest is what is right

Magányosság, nem hagysz magamra
Hagyj magamra és én felszabadítalak
Nem gondolod, ha tőlem függne
Azt választanám, hogy boldog legyek

Hadd menjek, a király odafent van
Kiválasztja őt a tömegből, hogy mellette legyen
Ő felsétál, fehér lépcső
Visszatartja a lélegzetét, eljátssza, hogy ez rendben van

Mert mindez nem ingyen van
És ne válj veszteséggé
És élj azalatt, aminek lenned kellett volna

Mert a gyávák és a hősök
Ugyanazt érzik, mint te meg én, így igaz
De valamelyik elfut és mások nem tágítanak

A győzelem a küzdelemben van
Szívvel rendelkező férfiakban, vérezni fognak ma éjjel
ÉS csak pihenni, és a pihenés az, ami helyes