Magyar Dalszöveg

8 years old we're told "you're too young to unlearn how to smile and hate the world"
8 years from now on you'll forget the art of care freeness and little girls
So 6 young hearts kick start and venture into a labyrinth of question-marks
Mischievous wide-eyed we had nothing to hide
Our smile were gonna fide

We dream of superpowers, meteor showers, climbing towers, magic, mermaids, flying ship and finding home
In our unlocked golden coffer all we had was love to offer
A currency that once was just enough
Guess we grew up

These days we've ceased to give a frail and feeble damn
We've got new, better plans
Crystal clear each year since June of 2010
We've grown cavalier and bland

We used to dance in rainstorms fight our battles, win the whole war
We spoke in flames and held hand while we burned
Now all we ever do is vomit, apathy, we mop it with apologies
"I'm sorry's I worry, I worry we grew up"

Things have changed and minds have aged
We're so far in this unfeasible maze
When, did black and white decide to propagate
'Cause everything now seems so gray

We've forgotten the beats of our own drums
We've lost touch of tunes we used to hum
We smell of sin and no longer bubblegum, our session is yet to come

We're houses with water-stained walls
We're standing but no longer tall
When did we stop having a ball? I don't recall. I don't recall

Here we are so far we're walked a lonely road, we're like nomads finding home
But somewhere for inside the 8 years old reside whispering "you'll be all right"
So let us live let live for give and hope we don't fail the souls we used to know
Let's walk each other home
Little soul, please don't let go
This unknown is ours to roam
Our little souls will walk us home

Nyolcévesen azt mondják nekünk: túl fiatal vagy, hogy utáld a világot és ne mosolyogj"
Nyolc évvel később el fogod felejteni a gondtalanság és kislányok művészetét
Szóval hat fiatal szív beindul és a kérdőjelek labirintusába merészkedik
Huncut, nagy szemek, nem volt rejtegetni valónk
A mosolyunk elhalványodni készült

Szupererőkről álmodunk, meteorzáporokról, toronymászásról, varázslatról, sellőkről, repülő hajókról és az otthon megtalálásáról
A bezáratlan arany bőröndünkből csak szeretetet ajánlhattunk
Egy árfolyam, ami valaha elég volt
Azt hiszem, felnőttünk

Mostanában abbahagytuk, hogy szerény és törékeny szarságokat adjunk
Új, jobb terveink vannak
Kristálytiszta minden év 2010 júniusától
Gavallérrá és dísszé nőttünk

Valaha viharban táncoltunk, megküzdöttük a csatáinkat, megnyertük az egész háborút
Lángokban beszéltünk, és égés közben fogtunk kezet
Most csak hányunk, közömbösek vagyunk, bocsánatkéréssel mossuk fel őket
"A sajnálom miatt aggódok, aggódok, hogy felnőttünk"

A dolgok változtak, az elmék korosodtak
Annyira messze jutottunk ebben a kivihetetlen labirintusban
Mikor döntött úgy a fehér és a fekete, hogy szaporodik,
Mert most minden annyira szürkének tűnik

Elfelejtettük a saját dobjaink ütemét
Elvesztettük a dallamot, amit valaha dúdoltunk
Bűntől bűzlünk, már nem a rágógumitól, a mi részünk még nem jött el

Házak vagyunk, vízzel áztatott falakkal
Állunk, de már nem egyenesen
Mikor fejeződött be a bál? Nem emlékszem, nem emlékszem

Itt vagyunk, eddig magányos úton sétáltunk, mintha nomádként otthonra találnánk
De valahol odabent ott van a nyolcéves, azt suttogja: "rendben leszel"
Szóval hadd éljünk, éljünk az adásért és a reményért, hogy nem veszítjük el a régi lelkeinket
Kísérjük haza egymást
Kis lélek, kérlek, ne engedj el
Az ismeretlent mi barangolhatjuk be
A kis lelkeink majd haza fognak kísérni minket