Magyar Dalszöveg

My face, my face is numb
Just like a zombie, like a zombie
I failed, I failed again
I should have known it!

I don’t know what is next, I don’t know what I want
Waiting to be written, waiting to be told
I can’t stand the infinite pairs of eyes glowing in the dark
I can’t stand the million granules of disappointment in my life

Feeling like a rat - endlessly running in the wheel
Trying to catch the time - and holding it, trying to feel
Trying to taste the light - still being friends with the darkness
Lost and confused - I’m looking for a sign in my bag of failures

I’m trying!

I’m tying to wake up the sky
With my bitter taste of coffee
I’m trying!

Tired of staying speechless in the dark, dark corner
Tired of tasting nothing but bitter and sour
“ Tired of screaming under my breath”
Tired of this endless pain in my chest
How can i find my way out from these endless stairs
I need to find my way out from this heavy dress
I just want to be a flower, swimming in the sunlight, begging for water
I just want to be a tree, stretching up to the sky, carelessly dancing

Drowning deeper and deeper in my own tears
Trying to open the door of hope with no keys.

Elfásult az arcom, az arcom
Pont mint egy zombinak, mint egy zombinak
Elszúrtam, megint elszúrtam
Pedig tudnom kellett volna

Nem tudom hogyan tovább, nem tudom mit akarok
Várom, hogy leírják, várom, hogy elmondják
Ki nem állhatom, ahogy ez a két szempár csillog a sötétben
Ki nem állhatom ezt a milliónyi kis csalódást az életemben

Akár egy patkány – végtelenül futok a futókerékben
Próbálom elkapni az időt - és megállítani, próbálom érezni
Próbálom ízlelni a fényt – a barátaimmal még mindig a sötétségbe vagyok
Elveszett és összezavarodott vagyok – jeleket keresek a kudarcaim táskájában
Próbálkozom!

Próbálom felébreszteni az eget
A keserű kávémmal
Próbálkozom!

Belefáradtam abba, hogy csak a sötét, sötét sarokba üljek némán
Belefáradtam abba, hogy cask keserűt és savanyút ízlelek
“Belefáradtam abba, hogy mormolva sikoltozok”
Belefáradtam ebbe a mellkasomban lévő végtelen, szúró fájdalomba
Hogyan találok ki e végtelen lépcsőkről
Ki kell találnom ebből a nehéz ruhából
Virág akarok lenni, hogy ússzak a napfényben, hogy vízért könyörögjek
Fa akarok lenni, hogy az égbe nyúljak, hogy gondatlanul táncoljak

Egyre mélyebben és mélyebben fuldoklom a saját könnyeimben
Kulcs nélkül próbálom kinyitni a remények ajtaját