Magyar Dalszöveg

Full of loneliness
This garden is bloomed
Full of thorns
I bind myself in this sand castle

What is your name
Do you have a place to go
Oh could you tell me?
I saw you hidden in this garden

And I know
All of your warmth is true
I want to hold
Your hand picking the blue flower

It’s my fate
Don’t smile on me
Light on me
Because I can’t come to you
There’s no name you can call me

You know that I can’t
Show you ME
Give you ME
I can’t show you a run-down part of myself
I wear a mask again and go to see you
But I still want you

Bloomed in a garden of loneliness
A flower that resembles you
I wanted to give it to you
After I take off this foolish mask

But I know
I can never do that
I must hide
Because I am ugly

I am afraid
I am run-down
I’m so afraid
That you will leave me again in the end
I wear a mask again and go to see you

What I can do is
In the garden
In this world
I bloom a pretty flower that looks like you
And breathe as the me that you know
But I still want you
I still want you

Maybe back then
A little
Just this much
If I got the courage to stand before you
Would everything be different now

I am crying at this
Disappeared
Fallen
Sand castle that’s left alone
Looking at the broken mask
And I still want you
But I still want you
But I still want you
And I still want you

Ez a kert
Csupa virágzó magány
Megkötöztem magam
A tüskékkel teli homokvárban

Hogy hívnak?
Van hová menned?
Ó, elárulnád nekem?
Rejtőzködni láttalak ebben a kertben

És tudom
Minden gyengédséged való
Fognám a kezed, mely
A kék virágot szakította le

Ez a sorsom
Ne mosolyogj rám
Világíts rám
Mert nem mehetek oda tehozzád
Nincs név, melyen szólíthatnál

Tudod jól, hogy
Nem mutathatom meg neked magamat
Nem adhatom neked magamat
A sebzett részem nem tárhatom fel előtted
Újból álarcot öltök, hogy lássalak
De még mindig akarlak

A magány kertjében nyílt egy virág, mely
Rád emlékeztet
Oda szerettem volna adni
Miután levettem ezt a bolond álarcot

De tudom
Ezt nem tehetem meg soha
El kell rejtőznöm
Mert csúf vagyok

Félek
Kimerültem
Úgy félek attól, hogy
Végül megint elhagysz
Újból álarcot öltök, hogy lássalak

Nem tehetek mást
Egy szép virágot ültetek, mely
Rád hasonlít, és itt virul
Ebben a kertben, ezen a világon
Majd úgy lélegzem, mint az ember, akit ismersz
De még mindig akarlak
Még mindig akarlak

Vajon akkor régen
Ha egy kicsivel több
Bátorságom lett volna, hogy
Eléd álljak
Most másképp lenne minden?

Zokogok
Ebben a homokvárban, mely
Eltűnik, és
Összedől
Mialatt ezt a törött álarcot nézem
És még mindig akarlak
Még mindig akarlak
Még mindig akarlak
Még mindig akarlak