Magyar Dalszöveg

I feel my heart explode to particles.
Love is always here and I told you so.
Restless in dreams love carved in stone
This rhapsody of life in a way
I guess we all know it.

Hand in hand we stand while we watch you flow
Heaven can you help us, where we can't go.

Covered by roses
When this dance is over
We all know all beauty will die.
The choirs have awoken
Left no words unspoken
Remember you as long as I can
Hold you in my arms all night
And spill the wine until the end
We all have our place in time,
Need to live every moment

We built our castles high
Turned our dreams to gold.
We took the blows with pride
Went through it all.
The dawn is closing in
New tales are told

This rhapsody of life
In a way, I guess we all know.

Covered by roses
When this dance is over
We all know all beauty will die.
The choirs have awoken
Left no words unspoken
Remember you as long as I can
Hold you in my arms all night
And spill the wine until the end
We all have our place in time,
Need to live every moment

For all we are is falling stars in the night
A blinding light raging down from the sky
The rise and fall, the rhapsody of our lives
It's all we are and know, we've got to let go

She dwells with beauty, beauty that must die.
And joy, whose hand is ever at his lips.
His soul shall taste the sadness of her might
And be among her cloudy trophies hung.

Covered by roses
When this dance is over
We all know all beauty will die.
The choirs have awoken
Left no words unspoken
Remember you as long as I can
Hold you in my arms all night
And spill the wine until the end
We all have our place in time,
Need to live every moment

Érzem, a szívem darabokra tört.
Mondtam, hogy a szerelem mindig itt van.
Nyugtalan álmokban a szerelem kőbe van vésve
Ez az élet rapszódiája egy úton
Gondolom, ezt mindannyian tudjuk

Kéz a kézben állunk, mialatt nézzük, ahogy sodor téged az ár
A mennyországban segíthetsz rajtunk, ahova nem mehetünk.

Rózsákkal beborítva
Ér véget ez a tánc
Tudjuk, minden szépség elmúlik.
A kórusok felkeltek
Nem hagytak kimondatlan szót
Eszedbe jutok, amíg lehet
Egész éjjel a karjaimban tartalak
És kiöntöm az összes bort
Megvan a helyünk az időben,
Szükségünk van az életre minden percben

Magasra építettük várainkat
Aranyra festettük álmaink.
Büszkeséggel tűrtük a csapásokat
Keresztülmentünk az összesen.
A kezdet véget ért
Új meséket mondtunk

Ez az élet rapszódiája
Egy úton, gondolom, ezt mindannyian tudjuk.

Rózsákkal beborítva
Ér véget ez a tánc
Tudjuk, minden szépség elmúlik.
A kórusok felkeltek
Nem hagytak kimondatlan szót
Eszedbe jutok, amíg lehet
Egész éjjel a karjaimban tartalak
És kiöntöm az összes bort
Megvan a helyünk az időben,
Szükségünk van az életre minden percben

Mindannyian hullócsillagok vagyunk az éjszakában
Egy elhalványult fény hullik alá az égből
A felemelkedés és elbukás életünk rapszódiája
Ez minden, ami vagyunk és tudjuk, el kell engednünk

Szépségben él, szépségben, aminek el kell múlni.
És örül, aki valaha befogta a száját
Lelkének meg kell éreznie a szomorúságot a hatalmából
És felhői közt trfófeák lógnak.

Rózsákkal beborítva
Ér véget ez a tánc
Tudjuk, minden szépség elmúlik.
A kórusok felkeltek
Nem hagytak kimondatlan szót
Eszedbe jutok, amíg lehet
Egész éjjel a karjaimban tartalak
És kiöntöm az összes bort
Megvan a helyünk az időben,
Szükségünk van az életre minden percben