Magyar Dalszöveg

Hello, darkness, my old friend
I've come to talk with you again
Because a vision softly creeping
Left its seeds while I was sleeping

And the vision that was planted in my brain
Still remains
Within the sound of silence

In restless dreams I walked alone
Narrow streets of cobblestone
'Neath the halo of a street lamp
I turned my collar to the cold and damp

When my eyes were stabbed by the flash of a neon light
That split the night
And touched the sound of silence

And in the naked light I saw
Ten thousand people, maybe more
People talking without speaking
People hearing without listening

People writing songs that voices never share
And no one dare
Disturb the sound of silence

"Fools," said I, "You do not know:
Silence, like a cancer, grows.
Hear my words that I might teach you.
Take my arms that I might reach you."

But my words like silent raindrops fell
And echoed in the wells of silence

And the people bowed and prayed
To the neon God they made
And the sign flashed out its warning
And the words that it was forming

And the sign said,
"The words of the prophets are written on the subway walls
And tenement halls."
And whispered in the sound of silence

Üdv, sötétség, régi barátom
Jöttem, hogy ismét beszéljek veled
Mert egy látomás finoman lopódzva
Itt hagyta a magjait, amíg aludtam

És a látomás, amit a fejembe ültetett
Még mindig megmaradt
A csend hangjában

Nyughatatlan álmokban egyedül sétáltam
Szűk, macskaköves utcákon
Egy utcai lámpa glóriája alatt
A hideg és pára felé fordítottam galléromat

Amikor a szemeimet megszúrta a neonfények villanása
Amely megtörte az éjszakát
És megérintette a csend hangját

És a meztelen fényben láttam
Tízezer embert, talán többet
Emberek, akik szólás nélkül beszéltek
Emberek, akik figyelés nélkül hallottak

Emberek, akik dalokat írnak, amit hangok sosem osztanak meg
És senki nem meri
Megtörni a csend hangját

"Bolondok!" mondtam én "Nem tudjátok:
Csend - mint a rák - nő
Halld a szavaimat, lehet, hogy tanulhatsz
Fogd a kezeimet, lehet, hogy elérlek"

De a szavaim csendes esőcseppekként estek
És visszhangzottak a csend kútjaiban

És az emberek meghajoltak és imádkoztak
A neon Istenhez, akit ők teremtettek
És a jel megvillogtatta figyelmeztetését
És a szavakat, amiket formált

És a jel mondta:
"A próféta szavai a földalatti falakra van írva
És a szobákba"
És suttogta a csend hangjában