Magyar Dalszöveg

Tut ja gar nicht weh, was du sagst
Sind ja nur Buchstaben
Methoden schälen Sprechblasen
Tut ja gar nicht weh dieser Blick
Sind ja nur Augen
Zwischen Ohren, die grad rauchen

Wir sind ein Comic, Mensch ist das komisch
Bunte Zeichen fliegen durch die Luft im Landhaus Milch und Honig
Was 'n Comic, ist das nicht komisch
Balancier'n auf schmalen Grat, zwischen Autsch und ironisch

Einen Eimer Scherben unter meiner Brust (ba-da)
Ich lächle, weil ich glaub', dass ich das muss
Tausend Sterne fliegen um mei'm Kopf herum
Und so geht's weiter, blätter einfach um, blätter einfach um

Tut ja gar nicht weh, was du denkst
Sind ja nur Bilder
Nur ohne diese schönen Filter
Tut ja gar nicht weh, was du machst
Schmeiß ein Klavier auf mich
Und selbst dann sing' ich ein Lied für dich

Wir sind ein Comic, Mensch ist das komisch
Bunte Zeichen fliegen durch die Luft im Landhaus Milch und Honig
Was 'n Comic, ist das nicht komisch
Balancier'n auf schmalen Grat, zwischen Autsch und ironisch

Du spuckst mit Feuer um dich rum
So als hättest du nichts zu verlier'n
Und jeder Satz aus deinem Mund
Klingt nach zerbrochenem Geschirr
Sag, geht es dir nur ums Gewinn'n?
Dann möchte ich kapitulier'n
Hier bitte, geh einfach und nimm
Mein Herz als Kriegssouvenir

Wir sind ein Comic, Mensch ist das komisch
Bunte Zeichen fliegen durch die Luft im Landhaus Milch und Honig
Was 'n Comic, ist das nicht komisch
Balancier'n auf schmalen Grat, zwischen Autsch und ironisch

Egyáltalán nem fáj, amit mondasz
Csak betűk
Módszerek szövegbuborékokat hámoznak
Nem fáj egyáltalán ez a pillantás
Csak szermek
Fülek között, amik most füstölnek

Egy képregény vagyunk, az ember ilyen vicces
A vidéki lakban tarka rajzok repülnek át a levegőn
Tej és méz
Milyen képregény, nem vicces?
Szűk élen egyensúlyozunk, jaj és irónia között

Egy vödör a mellem alatt
Nevetek, mert úgy gondolom, hogy muszáj
Ezer csillag repül a fejem körül
És így megy tovább, lapozz csak át, lapozz csak át

Egyáltalán nem fáj, amit gondolsz
Csak képek
Szép filterek nélkül
Egyáltalán nem fáj, amit csinálsz
Egy zongorát dobsz rám
És én éneklek neked egy dalt

Egy képregény vagyunk, az ember ilyen vicces
A vidéki lakban tarka rajzok repülnek át a levegőn
Tej és méz
Milyen képregény, nem vicces?
Szűk élen egyensúlyozunk, jaj és irónia között

Tüzet köpsz rám
Úgy, mintha nem lenne vesztenivalód
És minden mondat a szádból
Széttört szerszámként hangzik
Mondd, csak a nyerésre pályázol?
Akkor én kapitulálni akarok
Itt van, tessék, menj csak és vedd el
A szívemet, mint háborús jóvátétel

Egy képregény vagyunk, az ember ilyen vicces
A vidéki lakban tarka rajzok repülnek át a levegőn
Tej és méz
Milyen képregény, nem vicces?
Szűk élen egyensúlyozunk, jaj és irónia között