Magyar Dalszöveg

You've walked a long road and you've worn it well
You stitched yourself up when you fell
Keep your memories in jars
Carry secrets in scars
Beneath your shell

You've seen some good days, and some bad ones too
You weave through fashion and trend
You've seen a sun rise on an ocean blue
You've seen it set for the dearest of friends

You found faith but you, chose to doubt it
You found love but you, left without it
And now you don't want, to talk about it

You travelled down through foreign lands
Touched mountain tops and golden sand
Seen pyramids and temples made of stone
Keep seashells in a cashmere scarf
A treasured book of photographs
In every single one you stand alone

You've seen Vienna and the Berlin wall
As you watched the decades fall
The letters that you wrote never made it home
Your birthdays flew past like June
With Christmas days in hotel rooms
And new years eve with people you don't know

You built friendships but they, sailed without you
You never meant it and that's why, they doubt you
And they don't ever talk about you

You're older than you used to be
The mirror weaves a tapestry
Of lines that dance and shimmer 'round your eyes
You stare back at a man, forever holding out his hand
As if the answer's going to fall out of the sky

But the penny never dropped
And no man has ever stopped time from flying by

Hosszú utat jártál be és jól viselted
Amikor elestél, összeöltötted magad
Az emlékeidet befőttesüvegben tartod
A sebhelyeidben titkokat hordasz
A burkod alatt

Láttál jó napokat és néhány rosszat is
Átszövődtél divaton és trenden
Láttál napfelkeltét egy kék óceánon
Láttad lenyugodni a legjobb barátaidra

Találtál hűséget, de úgy döntöttél, kétleni fogod
Találtál szerelmet, de nélküle mentél el
És most nem akarsz róla beszélni

Ismeretlen országokon keresztül utaztál
Hegytetőket érintettél, és aranyló homokot
Láttál piramisokat és kőből készített templomokat
Egy kasmír sálban tartasz kagylókat
Egy kincses könyvet fényképekből
Mindegyiken egyedül állsz

Láttad Bécset és a berlini falat
Ahogy láttad elhullani az évtizedeket
A levelek, amiket írtál, sosem jutottak haza
A születésnapjaid elmúltak, mint a Június
Karácsony esték hotelszobákban
És szilveszterek idegen emberekkel

Barátságokat építettél, de nélküled vitorláztak
Sosem akartad és ezért kételkednek benne
És sosem beszélnek rólad

Idősebb vagy, mint valaha
A tükör faliszőnyeget sző
Csíkokból, amik a szemed körül csillámlanak és táncolnak
Visszapillantasz egy emberre, aki mindig kitárja a kezét
Mintha a válasz az égből jönne

De sosem esett le az érme
És senki sem fékezett meg