Magyar Dalszöveg

A king he was on carven throne
In many-pillared halls of stone
With golden roof and silver floor
And runes of power upon the door

The light of sun and star and moon
In shining lamps of crystal hewn
Undimmed by cloud or shade of night
There shone forever fair and bright

The world is grey, the mountains old
The forge's fire is ashen-cold
No harp is wrung, no hammer falls
The darkness dwells in Durin's halls

The shadow lies upon his tomb
In Moria, in Khazad-Dum
But still the sunken stars appear
In dark and windless Mirrormere

There lies his crown in water deep
Till Durin wakes again from sleep

Király volt a faragott trónon
Pilléres kőcsarnokok között
Aranyozott mennyezettel és ezüst padlóval
S az erő rúnáival ajtajin.

A nap a csillagok és a hold fénye
Ragyogott a kristály faragott lámpákban
Elhomályosíthatatlanul az éjszakában
Örökké égve tisztán és fényesen.

A világ fakó s a Hegy idős már,
A kohók tüze is csont-hideg
Nincs hárfaszó se kalapácsütés,
Sötétség járja Durin csarnokait.

Árnyék vetül sírjára,
Móriában és Khazad-Dumban
De az elsüllyedt csillagok még mindig felragyognak
A sötét és csöndes Mirrormeren.

S koronája a mélyben fekszik
Míg Durin álmából újra fel nem kél.