Magyar Dalszöveg

She was part of the Air Force, I was part of the band
I always used to bust into her hand
In my, my, my imagination

I was living my best life, living with my parents
Way before the paying penance and verbal propellants
And my, my, my cancellations, hm, yeah

And I fell in love with a boy, it was kinda lame
I was Rimbaud and he was Paul Verlaine
In my, my, my imagination

So many cringes in the heroin binges
I was coming off the hinges, living on the fringes
Of my, my, my imagination, oh, yeah

Enough about me now
"You gotta talk about the people, baby"
(But that's kind of the idea)

At home, somewhere I don't like
Eating stuff off of motorbikes
Cumming to her lookalikes
I can't get the language right
Just tell me what's unladylike

I know some "Vaccinista tote bag chic baristas"
Sitting east on their communista keisters
Writing about their ejaculations
"I like my men like I like my coffee
Full of soy milk and so sweet, it won't offend anybody"
Whilst staining the pages of the nation, oh, yeah

A Xanax and a Newport
"Well, I take care of my kids, " she said

The worst inside of us begets
That feeling on the internet
It's like someone intended it
(Like advertising cigarettes)
A diamond in the rough begets
The diamond with a scruff you get

Am I ironically woke? The butt of my joke?
Or am I just some post-coke, average, skinny bloke
Calling his ego imagination?
I've not picked up that in a thousand four hundred days
And nine hours and sixteen minutes, babe
It's kind of my daily iteration

Ő a légierő tagja volt, én a zenekaré
Mindig a kezébe mentem el
Az én, én, én képzeletemben

A legjobb életem éltem, a szüleimmel
A bűnbánat és a verbális hajtóanyagok előtt
És az érvénytelenítésem előtt, hmm, yeah

És szerelmes lettem egy fiúba, elég béna volt
Én voltam Rimbaud, ő pedig Paul Verlaine
A képzeletemben

Annyi kínos helyzet a heroin tivornyákkor
Lejöttem a sarkokról, a képzeletem
peremén éltem, oh yeah

Mostmár elég volt belőlem
“Az emberekről kell beszélned, baby”
(De hát épp ez a lényeg)

Otthon, valahol, ahol nem szeretek lenni
Motorbiciklikről eszek dolgokat
És a hasonmásaira elégülök ki
Nem tudok szépen beszélni
Csak mondd meg, hogy mi nem úrnőhöz méltó

Ismerek pár “vakcinista, vászontáskás baristát”
Akik ott ülnek a kommunista seggükön keleten
És a ejakulációikról írnak
“Úgy szeretem a férfiakat, mint a kávémat:
Tele szójatejjel és annyira édesen, hogy senkit se tudjanak megbántani”
Miközben összemaszatolják a Nation oldalait

Egy Xanax és egy Newport
“Hát gondoskodok a gyerekeimről” – mondta

A bennünk lévő legrosszabb szüli
Azt az érzést az Interneten
Mintha valaki szándékosan csinálná
(Mint a cigaretta hirdetést)
Egy különleges ember meglepi
A koszos embert

Iróniából vagyok felvilágosult? Én vagyok a saját viccem célpontja?
Vagy csak valami poszt-kokainos, átlagos, sovány pasas vagyok,
Aki az egóját képzeletnek hívja?
Már ezernégyszáz napja, kilenc órája és tizenhat perce nem nyúltam hozzá, bébi
Körülbelül ezt ismételgetem minden nap