Magyar Dalszöveg

In my solitude you haunt me
With reveries of days gone by
In my solitude you taunt me
With memories that never die

I sit in my chair
Filled with despair
Nobody could be so sad
With gloom ev'rywhere
I sit and I stare
I know that I'll soon go mad

In my solitude
I'm praying
Dear Lord above
Send back my love

A magányomban engem kísértesz
Az tovatűnt napok álmodozásaival
A magányomban engem gúnyolsz
A soha meg nem szűnő emlékekkel

Ülök a székemben
Kétségbeesetten
Senki sem tudott ilyen szomorú lenni
Ennyi komorsággal maga körül
Csak ülök és bámulok
Tudom, hogy hamarosan meg fogok őrülni

A magányomban
Imádkozom
Drága Uram odafönt
Küldd vissza hozzám a szerelmemet