Magyar Dalszöveg

I saw you in a photograph with some
Brunette girl in a head-back laugh
And I almost hurled when I saw your hand
Down the small of her back
You were never outside with me
Spent my summer months in your unwashed sheets
And I know it's dumb that I'd ever think
That I'd meet your mom and dad

Skipping your stones at my window in the dark
Kissing your ghost was my own damn fucking fault
But deep in my bones I know pain is what I earned
And you remind me of how good it feels to hurt
Yeah, you remind me of how little I deserve

I knew we weren't meant to be
I'm from Texas skies, you're from London streets
And I'm not your type, but you're trying things
So that's everything I need
To break apart my own heart again
Validate the worst thoughts inside my head
That I'm not worth shit, and I'm better dead
Who's the victim in the end?

Skipping your stones at my window in the dark
Kissing your ghost was my own damn fucking fault
But deep in my bones I know pain is what I earned (Earned)
And you remind me of how good it feels to hurt
And you remind me of how little I deserve
Yeah, you remind me of my father slurring words
So, you remind me of how little I deserve

Connell
Connell
Connell
Connell
Connell, ah

Láttam egy képen, ahogy fejet hátravetve nevettek
Egy barna hajú lánnyal
És majdnem elhajítottam, mikor láttam a kezedet
Lent, az ő kis hátán
Velem sose mentél sehova
Nyári hónapokat töltöttünk a mosatlan ágyneműdben
És tudom, hogy hülyeség, hogy valaha is azt hittem
Hogy majd találkozom anyukáddal és apukáddal

Már nem dobálsz a sötétben kavicsokat az ablakomra
Az, hogy megcsókoltam a szellemed, az én hibám volt
De mélyen a csontjaimban tudom, hogy fájdalmat érdemlek
És arra emlékeztetsz, milyen jó is fájdalmat érezni
Igen, arra emlékeztetsz, valójában mennyire keveset is érdemlek

Tudtam, hogy nem szánt minket egymásnak a sors
Én texasi egekről, te londoni utcákról származol
Nem vagyok a típusod, de új dolgokat próbálsz ki
Úgyhogy ennyire van nekem csak szükségem
Ahhoz, hogy összetörjem a saját szívem
Megerősítem a legrosszabb hangokat a fejemben
Hogy nem érdemlek semmit, jobb, ha meghalok
Ki is az áldozat a végén?

Már nem dobálsz a sötétben kavicsokat az ablakomra
Az, hogy megcsókoltam a szellemed, az én hibám volt
De mélyen a csontjaimban tudom, hogy fájdalmat érdemlek (Érdemlek)
És arra emlékeztetsz, milyen jó is fájdalmat érezni
És, arra emlékeztetsz, valójában mennyire keveset is érdemlek
Igen, emlékeztetsz apám dadogó szavaira
Így arra emlékeztetsz, valójában mennyire keveset is érdemlek

Connell
Connell
Connell
Connell
Connell, ah