Magyar Dalszöveg

Our dad would send us to our room
He'd be the voice of doom
He said that we would thank him later
All day, he was solid as a rock
But by eight o'clock
We'd be crumbling

One night, my brother Joe and me
Climbed down the family tree
That grew outside our bedroom window
We ran, though we knew it couldn't last
Running from the past
From things that we were born to be

Looking back, it's so bizarre
It runs in the family
All the things we are
On the back seat of the car
With Joseph and Emily
We only see so far
And we all have our daddy's eyes
Looking back, it's so bizarre

Dad rang the officer in charge
A man so large
He barely fit his circumstances
He said two kids out on the street
Were picked up on the beat
And in the station

So there's me, with Emily and Joe
Daddy driving home
All heading in the same direction
He knew, no matter what the breaks
We'd make the same mistakes
Couldn't take his eyes of Joe and me

Looking back, it's so bizarre
It runs in the family
All the things we are
On the back seat of the car
With Joseph and Emily
We only see so far
And we all have our daddy's eyes
Looking back, it's so bizarre
It runs in the family
All the things we are
Looking back, it's so bizarre

Like a dream within a dream
We're all somewhere in between
Like a drummer plays his drum
Like a father, like a son

And your gonna have to face the music, oh yeah
Face the music

Hey hey, we keep it running in the family
Hey hey, we keep it coming in the family

Apánk a szobánkba küldött minket
Ő volt a balsors hangja
Azt mondta, később még megköszönjük neki
Egész nap kemény volt, mint egy szikla
De nyolckor
Szétmorzsoltuk

Egyik éjjel, a testvérem, Joe és én
Lemásztunk a családi fán
Amely a szobánk ablakán kívül nőtt
Futottunk, bár tudtuk, nem tarthat sokáig
Futottunk a múlttól
A dolgok elől, amelyek vártak volna ránk

Visszanézve oly bizarr
Ez családi vonás
Mindaz, amik vagyunk
Az autó hátsó ülésén
Joseph-hel és Emiliyvel
Csak ennyire látunk előre
És mindannyiunknak olyan szeme van, mint apunak
Visszanézve oly bizarr

Apu szólt az ügyeletes rendőrnek
Egy hatalmas embernek
Alig fért be a környezetébe
Azt mondta, az két kölök van az utcán
Elkaptak minket az őrjáraton
És az állomáson

Így hát itt vagyok én, Emilyvel és Joe-val
Apu hazavisz minket
Mindenki ugyanabba az irányba halad
Tudta, mindegy micsoda szerencsétlenség jön
El fogjuk követni ugyanazokat a hibákat
Nem tudta levenni a szemét Joe-ról és rólam

Visszanézve oly bizarr
Ez családi vonás
Mindaz, amik vagyunk
Az autó hátsó ülésén
Joseph-hel és Emiliyvel
Csak ennyire látunk előre
És mindannyiunknak olyan szeme van, mint apunak
Visszanézve oly bizarr

Mint álom az álomban
Mindannyian valahol útközben vagyunk
Mint ahogy a dobos dobol
Nem esik messze az alma a fájától

És vállalnod kell a következményeket

Hé, hé, ez nálunk családi vonás
Hé, hé, ez nálunk családi vonás