Magyar Dalszöveg

In a velvet ballroom where I did once belong
Saddened keys reverberate
For my farewell song
That winter was bitter until our souls did twine

Wine would flow the sweetest red
Kisses laced with fire
Candles flicker through the night
Framing our desire

Then autumn was torture
But little did I know

We were divine
Two hearts beating time
The King and Queen of the old town
In both our minds
Oh, I stood so proud
The glory we'd found
As pure as the snow that had stayed for too long now

The light had died inside her eyes
Words could not conceal
Sometimes truth will come to wound and not just to heal

A life defined by what's left behind
A love that we cruelly cut down while in its prime
And I always vowed to never allow
My world missing all purpose like it is now

Cold earth on my blistered skin
Buried bones lie close
Memories of her fade as I'm giving up the ghost

Egy bársonyos bálteremben, ahová egyszer tartoztam
Elszomorodott kulcsok visszhangoznak
A búcsú dalomhoz
Az a tél keserű volt, amíg a lelkünk össze nem gabalyodott

A bor a legédesebb vörösen folyna
Tűzzel csipkézett csókok
Gyertyák pislákolnak az éjszakán át
Keretbe foglalják a vágyunkat

Aztán az ősz kínzás volt
De nem gondoltam volna

Isteniek voltunk
Két szív az időt dobogja
Az óváros királya és királynéja
Mindkettőnk elméjében
Ó, olyan büszkén álltam
A dicsőség, amire ráleltünk
Olyan tiszta, mint a hó, ami mostanra már túl sokáig megmaradt

A fény elhalt a szemében
A szavakat nem lehet elrejteni
Az igazság néha sérülést okoz, és nem csak gyógyít

Egy életet az határoz meg, hogy mit hagyott hátra
Egy szerelem, amit kegyetlenül leöltünk, amikor a legtökéletesebb volt
És mindig megígértem, hogy soha sem engedem meg
A világomból hiányzik minden olyan cél, mint most ez

Hideg föld a hólyagos bőrömön
Az eltemetett csontok közel fekszenek
Az elhalványulásának emlékeihez, ahogy feladom a lelkem