Milo J - Rincón (2023)
Rincón
Angol dalszövegHoy mi arma es la calma
Me temo, algo me falta
Ser sincero me sacó el karma
Pero soy solitario, mi alma ya no habla
La' noches son feas, y acabé con la idea
De llenar un alma vacía y por más que no quiera
Los colores se hacen grises
No hay rincón al que escapar
Ilusiones infelices
Mi confort es la soledad
Creo que no soy tan bueno como un día prometí
Y el insomnio pregunta: "¿Cuánto puedo seguir?"
Gritándole al destino: "No te olvides de mí"
Y aunque varios lo hicieron, aún no puedo morir (Morir, morir)
Y aunque no acepte que ya no estás en mi realidad
Y forzosamente tuve que adaptarme
Fuiste el más bellísimo calambre, pero debí soltarme
Un pájaro—
Y aunque no acepte que ya no estás en mi realidad
Y forzosamente tuve que adaptarme
Fuiste el más bellísimo calambre, pero debí soltarme
Un pájaro que conoció otros aire'
Los colores se hacen grises
No hay rincón al que escapar
Ilusiones infelices
Mi confort es la soledad
Me temo, algo me falta
Ser sincero me sacó el karma
Pero soy solitario, mi alma ya no habla
La' noches son feas, y acabé con la idea
De llenar un alma vacía y por más que no quiera
Los colores se hacen grises
No hay rincón al que escapar
Ilusiones infelices
Mi confort es la soledad
Creo que no soy tan bueno como un día prometí
Y el insomnio pregunta: "¿Cuánto puedo seguir?"
Gritándole al destino: "No te olvides de mí"
Y aunque varios lo hicieron, aún no puedo morir (Morir, morir)
Y aunque no acepte que ya no estás en mi realidad
Y forzosamente tuve que adaptarme
Fuiste el más bellísimo calambre, pero debí soltarme
Un pájaro—
Y aunque no acepte que ya no estás en mi realidad
Y forzosamente tuve que adaptarme
Fuiste el más bellísimo calambre, pero debí soltarme
Un pájaro que conoció otros aire'
Los colores se hacen grises
No hay rincón al que escapar
Ilusiones infelices
Mi confort es la soledad
Sarok
Magyar dalszövegA mai fegyverem a nyugalom
Attól tartok, hiányzik nekem valami
Az őszinteség megszabadított a karmától,
De magányos vagyok, a lelkem már nem beszél
Az esték csúnyák, és feladtam az ötletet,
Hogy megtöltsek egy üres lelket, és bár nem akartam,
A színek szürkévé válnak
Nincs olyan sarok, ahová menekülhetek
Boldogtalan illúziók
A vigaszom a magány
Úgy hiszem, nem vagyok annyira jó, mint egykor ígértem
És az alvatlanság kérdezi: "Mikor folytathatjuk?"
A célnál azt kiáltom neki: "Ne feledkezz meg rólam"
És bár sokan megtették, még mindig nem tudok meghalni (meghalni, meghalni)
És bár nem fogadom el, hogy nem vagy a valóságom része
És erőszakkal kellett hozzászoknom
Te voltál a legszebb sokk, de el kellett szakadnom
Egy madár -
És bár nem fogadom el, hogy nem vagy a valóságom része
És erőszakkal kellett hozzászoknom
Te voltál a legszebb sokk, de ugranom kellett
Egy madár, ami más levegőt ismert meg
A színek szürkévé válnak
Nincs olyan sarok, ahová menekülhetnék
Boldogtalan illúziók
A vigaszom a magány
Attól tartok, hiányzik nekem valami
Az őszinteség megszabadított a karmától,
De magányos vagyok, a lelkem már nem beszél
Az esték csúnyák, és feladtam az ötletet,
Hogy megtöltsek egy üres lelket, és bár nem akartam,
A színek szürkévé válnak
Nincs olyan sarok, ahová menekülhetek
Boldogtalan illúziók
A vigaszom a magány
Úgy hiszem, nem vagyok annyira jó, mint egykor ígértem
És az alvatlanság kérdezi: "Mikor folytathatjuk?"
A célnál azt kiáltom neki: "Ne feledkezz meg rólam"
És bár sokan megtették, még mindig nem tudok meghalni (meghalni, meghalni)
És bár nem fogadom el, hogy nem vagy a valóságom része
És erőszakkal kellett hozzászoknom
Te voltál a legszebb sokk, de el kellett szakadnom
Egy madár -
És bár nem fogadom el, hogy nem vagy a valóságom része
És erőszakkal kellett hozzászoknom
Te voltál a legszebb sokk, de ugranom kellett
Egy madár, ami más levegőt ismert meg
A színek szürkévé válnak
Nincs olyan sarok, ahová menekülhetnék
Boldogtalan illúziók
A vigaszom a magány
Még nincs fiókod? Regisztrálj ingyen