Magyar Dalszöveg

Full of despair inside a darkness
Self conscious and scared, held prisoner of war
Running out of air, buried in a sadness
Want a way out of this paralyzing world
And the sound of the cries when a family's loved one dies
It echoes through a vacant room where a young soul still resides

When the night is cold and you feel like no-one knows
what it's like to be the only one buried in this hole
You can make it to the sunrise.
You can make it to the sunrise.

Searching for a way to escape the madness
A dire need for change as we fight for better days
The hurt and the pain cut deep like a razor blade
Holding in a cry for love, abandoned and afraid

When the night is cold and you feel like no-one knows
what it's like to be the only one buried in this hole
You can make it to the sunrise
You can make it to the sunrise

I won't go to my grave until a difference is made
I won't go to my grave until a difference is made
(Until a difference is made)

When the night is cold and you feel like no-one knows
what it's like to be the only one buried in this hole
You can make it to the sunrise
You can make it to the sunrise

I won't go to my grave until a difference is made
(Until a difference is made)
Until a difference is made

(From time to time, there arise among human beings,
people, who seem to exude love, as naturally as the sun gives out heat.)

Kétségekkel tele a sötétségben
Önbizalomhiányosan és ijedten, hadifogolyként tartva
Kifogyok a elvegőből, szomorúságba borítva
Kiutat akarok ebből a megbénítók világból
És a sirások hangja, amikor egy család szerette meghal
Visszhangzik egy üres szobában, ahol egy fiatal lélek lézeng még mindig

Amikor az éjszaka hideg, és azt érzed, hogy senki sem tudja
Milyen érzés az egyetlennek lenni, akit ebbe a lyukba temettek
Megérheted a napkeltét
Megérheted a napkeltét

Keresem a módját, hogy elmeneküljek az őrületből
A változás iránti szörnyű szükség, ahogy jobb napokért küzdünk
A fájdalom olyan mélyen vág, mint egy penge
Egy sírást tartok vissza a szerelemért, elhagyatva és ijedten

Amikor az éjszaka hideg, és azt érzed, hogy senki sem tudja
Milyen érzés az egyetlennek lenni, akit ebbe a lyukba temettek
Megérheted a napkeltét
Megérheted a napkeltét

Nem megyek a koporsómba, amíg nem érek el változtatást
Nem megyek a koporsómba, amíg nem érek el változtatást
(Amíg nem érek el változtatást)

Amikor az éjszaka hideg, és azt érzed, hogy senki sem tudja
Milyen érzés az egyetlennek lenni, akit ebbe a lyukba temettek
Megérheted a napkeltét
Megérheted a napkeltét

Nem megyek a koporsómba, amíg nem érek el változtatást
(Amíg nem érek el változtatást)
Amíg nem érek el változtatást

(Időről időre az emberek között felelmelkednek,
emberek, akik, úgy tűnik, szeretetet áramoltatnak olyan természetesen, ahogy a Nap hőt ad ki)