Magyar Dalszöveg

It's not simple to say
Most days I don't recognize me
That these shoes and this apron
That place and its patrons
Have taken more than I gave them

It's not easy to know
I'm not anything like I used to be
Although it's true
I was never attention's sweet center
I still remember that girl

She's imperfect, but she tries
She is good, but she lies
She is hard on herself
She is broken and won't ask for help
She is messy, but she's kind
She is lonely most of the time
She is all of this mixed up
And baked in a beautiful pie
She is gone, but she used to be mine

It's not what I asked for
Sometimes life
Just slips in through a backdoor
And carves out a person
Who makes you believe it's all true
And now I've got you

You're not what I asked for
If I'm honest, I know
I would give it all back for
A chance to start over
And rewrite an ending or two
For the girl that I knew

Who'll be reckless, just enough
Who'll get hurt
But who learns how to toughen up
When she's bruised and gets used
By a man who can't love
And then she'll get stuck
And be scared of the life that's inside her
Growing stronger each day
'Til it finally reminds her
To fight just a little
To bring back the fire in her eyes
That's been gone, but used to be mine

Used to be mine

She is messy, but she's kind
She is lonely most of the time
She is all of this mixed up
And baked in a beautiful pie
She is gone, but she used to be mine

Nem egyszerű kimondani
A legtöbb napon nem ismerem fel magamat
Hogy ezek a cipők és ez a kötény
Hogy ez a hely és a vevői
Többet vettek el, mint amit adtam nekik

Nem könnyű tudni
Nem vagyok semmi olyasmi, ami valaha voltam
Habár ez igaz
Sosem voltam a figyelem édes központja
Még mindig emlékszem arra a lányra

Tökéletlen, de próbálkozik
Jó, de hazudik
Kemény magához
Összetört és nem fog segítséget kérni
Rendetlen, de kedves
Legtöbbször magányos
Mindez összekeverve
És megsütve egy gyönyörű pitében
Elment, de valaha az enyém volt

Ez nem az, amit kértem
Néha az élet
Csak becsúszik egy hátsó ajtón
És kiváj egy személyt
Aki elhiteti veled, hogy mindez igaz
És most itt vagy nekem te

Nem az vagy, akit kértem
Ha őszinte vagyok, tudom
Mindent visszaadnék
Egy esélyért, hogy újrakezdjem
És újraírjak egy befejezést, vagy kettőt
A lánynak, akit ismertem

Aki felelőtlen lesz, pont eléggé
Akinek fájni fog
De megtanulja, hogyan edződjön meg
Mikor összezúzza és kihasználja
Egy férfi, aki nem tud szeretni
És aztán meg fog rekedni
És megrémül a benne lévő élettől
Ami minden nap erősödik
Amíg végül emlékezteti rá
Hogy harcoljon egy kicsit
Hogy visszahozza a tüzet a szemeibe
Ami elmúlt, de valaha az enyém volt

Valaha az enyém volt

Rendetlen, de kedves
Legtöbbször magányos
Mindez összekeverve
És megsütve egy gyönyörű pitében
Elment, de valaha az enyém volt