Magyar Dalszöveg

Hello darkness, my old friend, 
I’ve come to talk with you again, 
Because a vision softly creeping, 
Left it’s seeds while I was sleeping. 
And the vision, that was planted in my brain 
Still remains 
Within The Sound Of Silence. 
In restless dreams I walked alone 
Narrow streets of cobblestone, 
’Neath the halo of a street lamp, 
I turned my collar to the cold and damp 
When my eyes were stabbed
by the flash Of a neon light,
that split the night 
And touched The Sound Of Silence. 
And in the naked light I saw 
Ten thousand people, maybe more. 
People talking without speaking, 
Peolpe hearing without listening 
People writing songs, that voices never share 
And no one dare. 
Disturb The Sound Of Silence 
„Fools!” said I, „You do not know 
Silence like a cancer grows.” 
„Hear my words that I might teach you, 
Take my arms that I might reach you.” 
But my words like silent raindrops fell, 
And echoed in the wells of silence. 
And the people bowed and prayed 
To the neon god they made. 
And the signed flashed out its warning. 
In the words that it was forming, 
And the signs said „The words of the prophets
Are written on the subway walls 
And tenement halls” 

And whisper’d in The Sounds Of Silence

Hé! Sötétség, én öreg barátom,
Azért jöttem, hogy beszéljek veled újra, 
Mert egy ilyesztő látomásom volt,
Bennemhagyta a magokat, míg aludtam
És a látomás, amit ültetett agyamba
még mindig ott van
belül A hang a csendből
Nyugtalan álmaimban egyedül járkáltam
szűk macskaköves utcán
egy utcailámpa fénykoszorúja látszott,
Felé fordultam gallérom hideg és nyirkos
Amikor a szemebe szúrt a villanás
A neon fény, ketté osztotta az éjszakát

és megérintett A hang a csendből
És a csupasz fényben láttam 
tízezer embert, vagy még többet is.
Az emberek szavak nélkül beszélnek,
Az emberek hangok nélkül hallanak
Az emberek dalokat írnak, amely hangját nem osztják meg
És senki sem mer.
Zavarja A hang a csendből
"Ostobák!" én mondtam, "nem tudjátok
A csend, mint a rákos daganat növekszik."
"Halljátok a szavaimat, talán taníthatak titeket,
"
Fogjátok meg a kezem, talán eléritek
Azonban szavaim, mint néma esőcseppek hulltak alá,
És visszhangzottak a csend kútjában
És az emberek leborultak és imátkoztak
A neon istenhez, kit teremtettek maguknak
És felvillan egy jel figyelmeztetésül
A szavakban, formálódik meg
És írásuk szerint" A proféták szavai
Vannak az akuljárók falaira írva
És a bérházakra csarnokokra"

és súg A hang a csendben