Magyar Dalszöveg

I woke up from the same dream:
Falling backwards, falling backwards
’Til it turned me inside out.

Now I live a waking life
Of looking backwards, looking backwards;
A model citizen of doubt.

Until one day I had enough
Of this exercise of trust.
I leaned in and let it hurt,
And let my body feel the dirt.
When I break pattern, I break ground.
I rebuild when I break down.
I wake up more awake than I’ve ever been before.

Still I’m pinned under the weight
Of what I believed would keep me safe.
So show me where my armor ends,
Show me where my skin begins.
Like a final puzzle piece
It all makes perfect sense to me…
The heaviness that I hold in my heart belongs to gravity.
The heaviness that I hold in my heart’s been crushing me.

I’ve been worried all my life,
A nervous wreck most of the time.
I’ve always been afraid of heights,
Of falling backwards, falling backwards.
I’ve been worried all my life.

’Til one day I had enough
Of this exercise of trust.
I leaned in and let it hurt,
Let my body feel the dirt.
When I break pattern, I break ground.
I rebuild when I break down.
I wake up more awake than I’ve ever been before.

Still I’m pinned under the weight
Of what I believed would keep me safe.
So show me where my armor ends,
Show me where my skin begins.
Like a final puzzle piece,
It all makes perfect sense to me…
The heaviness that I hold in my heart belongs to gravity.
The heaviness in my heart belongs to gravity.

Felébredek, ugyan abból az álomból:
Visszaesek, visszaesek,
Amíg meg nem értem: ez már nem álom.

Most egy ébredő életben élek,
Amiben visszanézek, visszanézek;
Én vagyok a kétség mintapolgára.

Egyszer, egy nap elegem volt
Az igazság gyakorlatából,
Lehajoltam, és megütöttem,
Szóval, engedd, hogy érezzem a mocskot a testemen.
Amikor megtöröm a mintát, megtöröm a földet.
Újraépítem, amit lerombolok.
Éberebben ébredek, mint valaha.

Még a vállaimon van a súly,
Amiről azt hittem, megvédhet,
Szóval mutasd meg, hol végződik a páncélom,
És hol kezdődik a bőröm,
Mint az utolsó puzzle darab,
Ez mind tökéletessé teszi nekem...
A gravitáció súlya, amit a szívemen hordok,
A súly, amit az összetört szívemen hordok.

Az egész életemet végigaggódtam,
Egy idegroncs voltam az idő nagyrészében,
Mindig féltem a magasságtól,
És hogy visszaesek, visszaesek.
Az egész életemet végigaggódtam.

Míg egy nap elegem lett
Az igazság gyakorlatából,
Lehajoltam, és megütöttem,
Szóval, engedd, hogy érezzem a mocskot a testemen.
Amikor megtöröm a mintát, megtöröm a földet.
Újraépítem, amit lerombolok.
Éberebben ébredek, mint valaha.

Még a vállaimon van a súly,
Amiről azt hittem, megvédhet,
Szóval mutasd meg, hol végződik a páncélom,
És hol kezdődik a bőröm,
Mint az utolsó puzzle darab,
Ez mind tökéletessé teszi nekem...
A gravitáció súlya, amit a szívemen hordok,
A súly, amit az összetört szívemen hordok.