Magyar Dalszöveg

Bring her flowers on a weekday
Run a bath just to let her know
Just to let her know she means the world to me
Make her dinner when she's home late
Pull her close when she's getting cold
Just to let her know she means the world to me

Tell me, how did I ever get so lucky
That she wasn't with somebody?
So I could have her for my own, my own, my own
Thinking, how could anyone pass the feeling
Of the sound of her footsteps leaving?
Walking all alone, alone, alone

Now she's beside me, can't stop thinking
Why did you ever think to let go?
Not complaining, I'm just saying
Your loss is mine to hold
So to the man who let her go
I'm thanking you the most, you the most

I would never wanna hurt her
I would never wanna make her cry
Now I got the chance to make it right
She would never have to ask for
For me to make the time
The time to spend with her, and only her

So won't you tell me, how did I ever get so lucky
That she wasn't with somebody?
So I could have her for my own, my own, my own
Thinking, how could anyone pass the feeling
Of the sound of her footsteps leaving?
Walking all alone, alone, alone

Now she's beside me, can't stop thinking
Why did you ever think to let go?
Not complaining, I'm just saying
Your loss is mine to hold
So to the man who let her go
I'm thanking you the most, you the most

You the most, you the most, you the most
You the most, you the most, you the most

To the man who let her go
I want you to know
I'm thanking you the most, you the most

Virágot viszek neki egy hétköznapon.
Megengedem neki a vizet a kádban, csak hogy tudassam vele,
csak hogy tudassam vele, a világot jelenti nekem.
Vacsorát főzök neki, amikor későn ér haza.
Közelebb húzom, amikor fázik,
csak hogy tudassam vele, a világot jelenti nekem.

Mondd meg, hogy lehettem valaha is annyira szerencsés,
hogy senkivel sem volt?
Így az enyém lehetett, az enyém, az enyém.
Azon gondolkodom, hogyan tudott bárki is elhaladni az érzés mellett,
amit a lépéseinek hangjai hátrahagynak?
Egyedül sétálok, egyedül, egyedül.

Most mellettem van, és nem tudok nem azon gondolkodni,
mért fontoltad meg valaha is, hogy elengedd?
Nem panaszkodom, csak elmondom,
hogy a te veszteséged, most az enyém.
Szóval, a férfinak, aki elengedte őt,
neked köszönöm a legjobban, neked a legjobban.

Soha nem akarnám bántani.
Soha nem akarnám megríkatni.
Most megkaptam az esélyt, hogy jól csináljam.
Soha nem kellene kérnie
tőlem, hogy időt szakítsak,
időt rá, és csak rá.

Szóval nem fogod elmondani, hogy lehettem valaha is annyira szerencsés,
hogy senkivel sem volt?
Így az enyém lehetett, az enyém, az enyém.
Azon gondolkodom, hogyan tudott bárki is elhaladni az érzés mellett,
amit a lépéseinek hangjai hátrahagynak?
Egyedül sétálok, egyedül, egyedül.

Most mellettem van, és nem tudok nem azon gondolkodni,
mért fontoltad meg valaha is, hogy elengedd?
Nem panaszkodom, csak elmondom,
hogy a te veszteséged, most az enyém.
Szóval, a férfinak, aki elengedte őt,
neked köszönöm a legjobban, neked a legjobban.

Neked a legjobban, neked a legjobban, neked a legjobban.
Neked a legjobban, neked a legjobban, neked a legjobban.

A férfinak, aki elengedte őt.
Akarom, hogy tudd,
neked köszönöm a legjobban, neked a legjobban.