Magyar Dalszöveg

ndochina, Capa jumps Jeep, two feet creep up the road
To photo, to record meat lumps and war,
They advance as does his chance – very yellow white flash.
A violent wrench grips mass, rips light, tears limbs like rags,
Burst so high finally Capa lands,
Mine is a watery pit.
Painless with immense distance;
From medic from colleague, friend, enemy, foe, him five yards from his leg,
From you Taro.

Do not spray into eyes – I have sprayed you into my eyes.
3:10 pm, Capa pends death, quivers, last rattles, last chokes
All colours and cares glaze to grey, shrivelled and stricken to dots,
Left hand grasps what the body grasps not – le photographe est mort.
3.1415, alive no longer my amour, faded for home May of ‘54
Doors open like arms my love,
Painless with a great closeness
To Capa, to Capa Capa dark after nothing, re-united with his leg and with you, Taro.
Do not spray into eyes – I have sprayed you into my eyes.
Hey Taro!

Indokína, Capa leugrik a Jeepről, két láb lép rá az útra
Fotózni, feljegyezni húsdarabokat és a háborút,
Csak mennek előre esélyeikkel együtt - a sárga fehéres villanás
Egy hirtelen dobbantás szétszakítja a tömeget, elszívja a fényt, a könnyes végtagok mint a rongyok repülnek,
A robbanás oly nagy de végül Capa földet ér az verem egy vizes árok.
Fájdalommentesen messze;
Orvostól, kollégától, barát, ellenségtől,
öt méterre a lábától.
Tőled, Taro.

Ne fújd szembe de, én mégis belefújtalak a szemembe.
Délután 3:10, Capa várja halálát, remeg, utoljára csattant, utolsó lélegzetei.
A színek, problémák köddé válnak, össze mennek és pontokká szűkülnek.
A bal kéz megragadja, amit a test nem tud - a fotós meghalt.
3.1415, nem élt többet a szerelmem, '54 májusában az otthontól eltűnt.
Az ajtók nyitva, mint karjaim szerelmem, Fájdalommentesen nagy pontossággal.
Capához, Capához Capa sötét a semmi után, végre újra együtt a lábával és veled, Taro.
Ne fújd szembe, de én mégis belefújtalak a szemembe.
Hé, Taro!