Magyar Dalszöveg

Starved for destination, a beggar man by trade
A desperate man needs more than someone else to blame
Friendless he appears, he hides behind his tears
For things he's lost, or things he'll never have at all

The forgotten man wanders misplaced in the world
Obscurity is all the eye can see, and I recall

All alone again

As we pass on by and continue with our day
Can we appraise the quality of life some other way?

All alone again

When you take a longer look at someone on the run
You may see reflections of yourself becoming one
Take an extra moment when you find yourself at peace
To think about your values and your own affluence

Everything you've worked for and everything you've done
May be thrown by the wayside, and you're not the only one
Everything around you may seen worn and overused
But imagine yourself removed from all that you're used to

All alone again

Once an influential man, once was in his prime
He spends his days repeating lines like "Can you spare a dime?"
Shunned by those loved you and by those who were your friends
Can you adjust to a different life of living on the edge?

The destitute find meaning in a different way of life
The doorways that they dwell in are shelter in the night
No shining crystal possessions set out for his display
His purpose is to find the food to get him through the day

All alone again

Roaming aimless through the streets of supply and demand
Once a gypsy disconnected, no more, no future plans
Self discarded king of ruin, worthless to the World
Fight to keep his sanity, his voice is never heard

You may think it thoughtless and his mind is on a string (?) He always seems to find a reason to him through the day

All alone again

He staggers down the alley to drink his spirits by himself
As he prays to God that he wakes up somewhere else

Az úti célnak kiéheztetve, egy koldus kereskedelménél
Egy reményveszett embernek többre van szüksége, minthogy valaki folyton hibáztatja
Magányosnak látszik, a könnyei mögé bújik
A dolgokért, amiket elvesztett vagy amik sosem lesznek meg neki

Az elfeledett ember téves utakon bolyong a világban
Mindent amit a szem lát sötétség, és újra felidézem:

Újra egyes egyedül

Ahogy tovább haladunk és folytatjuk a napunk
Mi más módon tudnánk értékelni az életet?

Újra egyes egyedül

Ha egy hosszabb pillantást vetsz egy szökőre
Láthatod, hogy a reflexióid eggyé válnak
Áldozz rá egy pillanatot, hogy békében találd magad,
Hogy elgondolkozhass az értékeiden és a saját jólléteden

Minden amiért megdolgoztál és minden amit megteremtettél
Ledobható az útszélen és nem te vagy az egyedüli
Minden amit láthatsz magad körül kopott és elhasznált
De képzeld el magad eltávolítva minden megszokottól

Újra egyes egyedül

Egyszer egy befolyásos, ereje teljében lévő ember volt
Napjait e sorok ismételgetésével töltötte: "Tudna adni egy fillért?"
Elkerültek azok, kik szerettek, kik barátaid voltak
Tudnál-e alkalmazkodni egy másik élethez?

A nyomorgó értelmet lel az élet különleges útján
Az ajtónyílások arra időznek, hogy menedéket nyújtsanak egy éjszakára
Nincs ragyogó kristályok birtokaiban, hogy útnak indulhasson
Célja, hogy élelemhez jusson, hogy átvészelhesse a napot

Újra egyes egyedül

Céltanul barangol a kereslet és kínálat utcáin
Ha egy cigány megszakad, nincsen több, nincsen jövőbeli terv
Öneldobott romok királya, felesleges a világért folytatott harc, hogy fenntartsa az épelméjűségét, a hangját sosem hallották meg

Gondolhatod, hogy meggondolatlan és az elméje egy húron pendül
Mindig talál egy okot arra, hogy túlélje a napot

Újra egyes egyedül

Letántorog a sikátorba, hogy általa megitatja a szellemeket
Mintha Istenhez imádkozna, hogy valahol máshol ébredjen