Magyar Dalszöveg

Heaven knows that I'm born too late for these ghosts that I chase
With these dreams, I inflate, painted skies in my brain
Every day, I'm Carl Sagan in space
To escape this old world, this old world

And some days I lie wide awake 'til the Sun hits my face
And I fade, elevate from the Earth
Far away to a place where I'm free from the weight
This old world, this old world

I don't trust anything
Or anyone, below the Sun
And I don't feel anything
At all

I'm King of the clouds, of the clouds
I get lifted, I get lifted
King of the clouds, of the clouds
I get lifted, I get lifted

Some only live to die, I'm alive to fly higher
Than angels in outfields inside of my mind
I'm ascending these ladders, I'm climbin', say goodbye
This old world, this old world

And when I fall to rise with stardust in my eyes
In the backbone of night, I'm combustible
Dust in the fire when I can't sleep a wink, I'm too tired
This old world, this old world

I don't trust anything
Or anyone, below the Sun
And I don't feel anything
At all

I'm King of the clouds, of the clouds
I get lifted, I get lifted
King of the clouds, of the clouds
I get lifted, I get lifted

Imagination, take me somewhere I don't know
I'm lost but I better find it alone
King of the clouds, of the clouds
I get lifted, I get lifted

I keep searching
Oh, I keep searching
I keep searching

A Mennyek tudják, hogy későn születtem a szellemekhez, amiket kergetek
Az álmaimmal, felpuffadok, festett egek az agyamban
Minden nap Carl Sagan vagyok az űrben
Hogy ezt az öreg világot elhagyjam, az öreg világot

És vannak napok, amiken éberen fekszek, amíg a nap el nem éri az arcom
És homályosodok, emelkedek a Földről
Messzire, egy helyre, ahol súlytól mentem vagyok
Ez az öreg világ, ez az öreg világ

Nem bízok semmiben
És senkiben a Nap alatt
És nem érzek semmit
Egyáltalán

Én vagyok a felhők királya, a felhőké
Emelkedek, emelkedek
Én vagyok a felhők királya, a felhőké
Emelkedek, emelkedek

Néhányan csak azért élnek, hogy meghaljanak, én azért élek, hogy magasabbra repüljek
Mint az angyalok a távol eső földeken az elmémben
Leeresztem ezeket a létrákat, mászok, búcsúzom
Ez az öreg világ, ez az öreg világ

És amikor zuhanok, hogy csillagporral a szememben emelkedejk
Az éjszaka hátgerince, gyúlékony vagyok
Por a tűzben, amikor szemhunyásnyit sem tudok aludni, túl fáradt avgyok
Ez az öreg világ, ez az öreg világ

Nem bízok semmiben
És senkiben a Nap alatt
És nem érzek semmit
Egyáltalán

Én vagyok a felhők királya, a felhőké
Emelkedek, emelkedek
Én vagyok a felhők királya, a felhőké
Emelkedek, emelkedek

Képzelet, vigyél valahová, amit nem ismereke
Elvesztem, de jobb, ha egyedül találom meg
Én vagyok a felhők királya, a felhőké
Emelkedek, emelkedek

Tovább keresek
Tovább keresek
Tovább keresek