Magyar Dalszöveg

The clock struck midnight
And through my sleeping
I heard a tapping at my door
I looked but nothing
Lay in the darkness

And so I turned inside once more
To my amazement
There stood a raven
Whose shadow hung above my door
Then through the silence
It spoke the one word
That I shall hear for
evermore

Nevermore
Thus quoth the raven, nevermore
And still the raven remains in my room
No matter how much I implore
No words can soothe him
No prayer remove him
And I must hear for evermore

Quoth the raven, nevermore
Thus quoth the raven, nevermore

Quoth the raven, nevermore
Thus quoth the raven, nevermore

Nevermore, nevermore, nevermore, never
Nevermore, nevermore, never
Nevermore, nevermore, never
Nevermore, nevermore, nevermore, never
Nevermore, nevermore, never
Nevermore, nevermore, never

Az óra éjfélt ütött
és kivájt álmomból.
Hallatom ajtóm nyílni.
Figyeltem de semmi,
hevertem a sötétben.

Elcsodálkoztam,
egy holló tűnt elő.
Árnyként ült az ajtón.
Aztán át a csenden
egy szót kiáltott.
Mit elsőre úgy halottam:
örökké!

Sohamár!
Így szólt a holló, sohamár!

A holló csak ült, szobám romjain.
könyöröghettem neki bárhogy.
Semmi szó nem csendesítette.
Könyörgésem el nem mozdította.
és muszáj azt hallanom örökké.

Rikácsolt a holló: soha már!
Így szólt a holló, soha már!

Rikácsolt a holló: soha már!
Így szólt a holló, soha már!

Soha már, soha már, soha már, soha!
soha már, soha már soha már!
soha már, soha már soha már!
Soha már, soha már, soha már, soha!
soha már, soha már soha már!
soha már, soha már soha már!