Magyar Dalszöveg

Le temps d’un souffle coupé
Par un soir tardif d’été
Les anges partirent avant
Et leurs visages tachés de blanc
Je crois qu’il est trop tard
Pour t’avouer que j’ai mal
À mon cœur mourant
Et mes souvenirs tachés de blanc

Si l’on me perd, sache que je serai la tienne
Et au creux de ses bras, la mort nous bercera
Car si l’on me perd, c’est seulement pour rester la tienne
Et au creux de ses bras, la mort nous bercera

La pluie coule sur mes tempes
La foudre chante ta descente
Blottie contre ma vie
Ton rire résonne et puis s’enfuit
Je crois qu’il est trop tard
Pour te dire que ça fait mal
Mon cœur n’est plus comme avant
Car il s’endort tout doucement

Si l’on me perd, sache que je serai la tienne
Et au creux de ses bras, la mort nous bercera
Car si l’on me perd, c’est seulement pour rester la tienne
Et au creux de ses bras, la mort nous bercera

Egy lélegzetvétel alatt
Egy későnyári estén
Az angyalok búcsúztak először
És az arcuk fehér foltos volt
Szerintem túl késő
Bevallani neked, hogy fáj
A haldokló szívemmel
És a fehér foltos emlékeimmel

Ha elveszítenek, tudd, hogy a tiéd leszek
És az ő karjaiba fészkelve, a halál ringatni fog minket
Mert ha elvesztenek engem, csak így leszek a tiéd
És az ő karjaiba fészkelve, a halál ringatni fog minket

Az eső lecsorog a halántékomon
A villám a te leereszkedésedet dalolja
Az én életem köré tolulva
A nevetésed rezonál, majd megfutamodik
Szerintem túl késő
Bevallani neked, hogy fáj
A szívem nem olyan, mint előtte volt
Mert puhán elalszik

Ha elveszítenek, tudd, hogy a tiéd leszek
És az ő karjaiba fészkelve, a halál ringatni fog minket
Mert ha elvesztenek engem, csak így leszek a tiéd
És az ő karjaiba fészkelve, a halál ringatni fog minket