Magyar Dalszöveg

Les jours fondent en instants de brèves et de moments
Je ne me connais plus, tous mes repères perdus
Je croyais voir le monde pour ce qu’il était vraiment
Mais son arrivée me tourmente, et pourtant

Je me croyais plus forte, usée par notre époque
Mes plaies s’ouvrent pour lui, ne faut-il pas que je m’emporte?
Le vent souffle vers l’Est, de rires et de caresses
Je tangue autrement

Et je suis somnambule
Mon rêve devient silence, et j’erre sans lui
Les doutes d’une incrédule se perdent dans la nuit

Et tout s’est décidé
Je ne vis que d’idéaux, de mots cassés
Je tente d’être complétée d’amour et d’inconnu

Et quand il m’enlace, je ne me sens plus lâche
Les défis d’autrefois paraissent loin, et pourtant
Je sais que cette épreuve peut détruire à jamais
Les espoirs d’une vie parsemée de regrets

Mais quand il me regarde, je sens mon cœur débattre
Être sans lui, c’est une mort qui s’annonce lentement
Le vent souffle vers l’Est, l’océan me berce
Je tangue tendrement

Et je suis somnambule
Mon rêve devient silence, et j’erre sans lui
Les doutes d’une incrédule se perdent dans la nuit

Et tout s’est décidé
Je ne vis que d’idéaux, de mots cassés
Je tente d’être complétée d’amour et d’inconnu

A napok rövid pillanatokká és időkké olvadnak
Nem ismerem többé magamat, mindenem elveszett
Azt hittem, annak láttam a világot, ami volt
De az érkezése kínoz, és mégis

Azt hittem, erősebb voltam, megviselt a történetünk
A sebeim megnyílnak neki, nem kellene elsodródnom?
A szél keletről fúj, nevetésekből és cirógatásokból
Én más irányba lengek

És alvajáró vagyok
Az álmom csenddé válik és nélküle vándorlok
Egy hitetlenkedő ember kétségei vesznek el az éjszakában

És minden változatlan
Csak ideálokból és törött szavakból élek
Próbálok teljes lenni idegenekkel és szerelemmel

Amikor átkarol, már nem érzem magam gyávának
A múlt kihívásai messzinek tűnnek, és mégis
Tudom, hogy ez a teszt örökre elpusztíthat
Egy összetört, megbánással-teli élet reményei

De amikor rám néz, érzem, hogy dobog a szívem
Nélküle lenni olyan, mint egy lassan közeledő halál
A szél keletről fúj, az óceán elaltat
Szerelemmel lengek

És alvajáró vagyok
Az álmom csenddé válik és nélküle vándorlok
Egy hitetlenkedő ember kétségei vesznek el az éjszakában

És minden változatlan
Csak ideálokból és törött szavakból élek
Próbálok teljes lenni idegenekkel és szerelemmel