Magyar Dalszöveg

I was born and raised by the sea, shy yet proud,
Learned to stay away from the crowd
In my home, my lighthouse...
101 steps, round and down
New Years Eve, one night in the town
Can change one life into eternity...

All I could see, her eyes,
We got caught in the moment, all of the night
Taken beyond all lines,
In silence leaving 'em all behind

She had found the sails, for the following night
The town, for her, was getting way too small
She promised to be mine
Forever, ... for that one night...

Moments, passion, small defeats
Concealed emotions, found in me
"You gave life to a brand new me..."

Crossing the wintry fields,
The first hour of morning light
Warmed by the flame inside,
The lasting memory of the ending night

I never had a chance to stop what hit me...
What broke my bones and mauled me...
After hours of deep, unwilling sleep... in a cold shelter
Fell back in the dark, and the hours of the day passed...

A nightmare awakes me, blinking light!
There's no guide, blind ships in the night
Oh blood red moon, eat away the night

Darkness covers my lonely soul,
No one to feed the dying light...

Good morn', oh dreadful day,
I prayed the moon had lit the sea instead of me...
For the sails of night,
"Please tell me everything's alright..."

My voice in the room broke the silence,
Everybody killed me with their eyes...
What I was to hear made the people cry,
Impossible for me to keep the tears inside

"All on board the White Pearl have died,
Coastal reef have tolled their lives
And you are the light of the night..."

One thing, I remember, before I fell on the ground...
Although I never saw the face,
A name was inked in his arm...

Love can be like poetry of demons, or maybe
God loves complex irony?
The family name stated I had seen before...
Written on her front door...

"Silence in the courthouse!"
A presence in the room, we both could feel
The father of her unborn child and me

All on board the White Pearl have died,
Coastal reef have tolled their lives
While I was the guide light...
Back in my tower, run, run, run
Light is out, I hope to see
Black oceans beneath rise and swallow me

One step will take me back inside, another sees my end
No one can love a man who guarded the light,
(Guarded the light, one faithful night)
Flaming eyes I must confront before I am stated free

Defining innocence is hell, after all that has past...
Building new walls inside my eternal night...
Although they took my heart and dried me up
Sometimes I still bleed...

Show me the way (show me the way)
The light will show me a way on the grisly reefs
Too many dead ends I see
No soul can save me
The respect I lost, the measure of a man...

10 000 steps down, round and round
One night at the town and I'm hell bound
Black oceans beneath come and swallow me
All on the board White Pearl had died,
Coastal reef come claim my life
Black oceans beneath come and swallow me

My little tower, seal my fate
Help me pay back, end their hate
Black oceans beneath come and swallow me
One direction, down, down, down
Pitch black night for my old town
Black oceans beneath shall now swallow me

[SPOKEN:]
I hereby commit the body to the deep,
to be turned into corruption
looking for the resurrection of the body,
when the Sea shall give up her dead
and the life of the world to come, through our Lord,
Amen.

A tengeren születtem és nevelkedtem, félénk vagyok, de azért büszke
Megtanultam, hogy az otthonomban, a világítótornyomban kell maradnom,
Távol a tömegtől...
101 lépés, körbe és lefelé
Szilvesyter napján, a városban egy éjjel alatt
Egy élet öröklétté válhat...

Csak az ő szemeit látom,
A pillanat hevében, egész éjjel
Minden határt átlépünk
Csendben mindent magunk mögött hagyunk

Megtalálta a vitorlákat az elkövetkező éjszakára
A város számára túlságosan összeszűkült
Megígérte, hogy az enyém lesy
Mindörökre,... erre az egy éjszakára...

Pillanatok, szenvedély, kisebb vereségek
Elrejtett érzelmekre leltem magamban
"Életet adtál a vadiúj énemnek..."

Átkelünk a zimankós mezőkön
A hajnali fény első órájában
A bennem lévő láng melegített fel,
Az éjszaka végének a tartós emléke

Sosem volt alkalmam megállítani azt, ami megütött...
Ami a csontjaimat törte és marcangolt...
Órákkal a mély és akaratlan alvás után
Vissza zuttyantam a sötétbe, és a napból órák teltek el...

Rémálom ébreszt fel, villogó fény!
Vak hajók az éjszakában, útmutató nélkül
Ó vérvörös hold, emészd fel az éjszakát

Sötétség fedi a magányos lelkem
Senki sem táplálja az elhaló fényt...

Jó reggelt, ó te rémes nap,
A holdnak fohászkodtam, hogy világítsa meg a tengert énhelyettem...
Az éjszaka vitorláinak,
"Kérlek mondd, hogy minden rendben van..."

A hangom megtörte a csendet a szobában,
Mindenki gyilkos szemekkel nézett rám...
Megsiratta az embereket az, amit halottam,
Könnyeimet elfojtani számomra lehetetlen

"A Fehér Gyöngy fedélzetén lévők mind meghaltak,
A tengerparti zátony áldozatai lettek
És te vagy az éjszaka fénye..."

Egy dologra emlékszem, mielőtt összeestem...
Bár a férfi arcát sosem láttam,
Egy név volt a karjára tetoválva...

A szerelem lehet olyan, mint a démonok költeménye, vagy talán
Isten szereti az összetett iróniát?
A családnevet már láttam ezelőtt lejegyezve...
Az ő háza ajtajára írva...

"Csendet a bíróságban!"
Valaki jelen van, ezt mindketten érezzük,
A megszületetlen csecsemőjének az apja és én

A Fehér Gyöngy fedélzetén lévők mind meghaltak,
A tengerparti zátony áldozatai lettek,
Míg én voltam az útmutató fény...
Sietek, sietek, sietek vissza a tornyomba
A fény kialudt, remélem látom,
Amint a sötét tengerek kiemelkednek alulról és elnyelnek

Egy lépés vissza bevisz, egy másik a végemet látja
Senki sem tud szeretni egy olyan embert, aki a fényeket felügyelte
(A fényeket felügyelte, egy meghitt éjszaka)
Mielőtt még szabadnak nyílvánítanak, lángoló szemekkel kell megbírkóznom

Mindezek után pokol beadni az ártatlanságot
Új falakat emeltetek az örök éjszakámba, itt belül
Noha a szívem elvették és kiszárítottak,
Néha még mindig vérzek...

Mutass utat (mutass utat)
A fény majd utat mutat a zord zátonyokon át
Túl sok zsákutcát látok
Egy lélek sem menthet meg
Elveszítettem a tisztetet, az emberi mércét...

10 000 lépéssel lejjebb, körbe és körbe
Egy éjszaka a városban és a pokolra jutok
Sötét tengerek jöjjetek alulról és nyeljetek el
A Fehér Gyöngy fedélzetén lévők mind meghaltak,
Tengerparti zátony jöjj, követeld az életem
Sötét tengerek jöjjetek alulról és nyeljetek el

Az én kis tornyom megpecsételte a sorsom
Segíts visszafizetni, véget vetni a gyűlölködéseiknek
Sötét tengerek jöjjetek alulról és nyeljetek el
Csak egy irány van, lefelé, lefelé, lefelé
Koromsötét éjszakát az én öreg városomnak
Sötét tengerek ott alul most kell elnyelnetek

[BESZÉD:]
Ezennel átadom ezt a testet a mélységnek,
hogy ott elenyésszen
a feltámadás reményében,
amikor a tenger kiadja a holtat
és eljő az örök élet, a mi Urunk által,
Ámen.