';

Sonata Arctica - White Pearl, Black Oceans (Pt. II: By the Grace of the Ocean (2016)

White Pearl, Black Oceans (Pt. II: By the Grace of the Ocean

Angol dalszöveg
Once I felt the embrace of the sea
Loved me, held me
Once I felt so despised by eternity
Fall upon me…
It's upon me…

The waves are high above me
This'd be my home
Deep in the sea

Oh pain, float like a flower
The darkest sea refusing me…

Music of the seven gentle tides
Fade, in distance
Darkness was a friend, leaden the candle light
Slowly healing for a fortnight
I'm alive…

Memories;
I used to have a home in the light
But the meaning's still escaping me
All the joy was gone along the barque, with the name…
There's a face, my story in the deep dark sea…

Memories, he used to have a home in the light
The life he can't remember anymore
Every night he sees the white barque in a dream
Every night adds colours to the memory…

Guiding star above the shallow sea
The grave of angels
Beacon for the ones who need to seize the night
For the last time, all onboard the
White Pearl…

All onboard for the very last time
Close your eyes, oh calamity
Feel their pain for the very first time
See myself in a dream

There was a lady who was saved from the ocean
Without a name to tell, afraid to stay

She left, the leaves were umber
My only hope, she's the one I have dreamt of
Follow my feelings, in her wake

I've become a true blight
I huddle in the daylight
Banished by my townsmen
With blood in my hands

Gallop across the moorlands
On a branded steed I'd stolen
Building my own gallows
Grave shallowed for a thief

Across the isle with the horse I ride
Close my eyes, oh calamity
Feel this pain for the very first time
I see her eyes, like a dream

I found the lady who was saved from the ocean
Without a name to tell, afraid to stay
She left, the leaves were umber
I wonder, if she's the one I had dreamt of…
Feelings get stronger in her wake

Without names to tell, afraid to stay
We left, in rain and thunder
We ponder, if our dreams we're all handed
Only by the grace of the sea

Memories, I used to have a home in The Light
Now we keep the far-side of the sea
And the joy we knew is still alive, trees so green
A New Face, The Beauty and the brand new me…

The music of my chosen gentle tide…

Turned into a story on the other side
A lone note in a lone vial
“We are alive”

Fehér Gyöngy, Sötét Tengerek (II. Rész: A Tenger Kegyelme Által)

Magyar dalszöveg
Egyszer csak azt éreztem, hogy a tenger átölel,
Megszeret és elragad
Hirtelen azt éreztem, hogy örökké tartó
Tomboló megvetés ömlik rám...
Sújt le rám...

A hullámok magasan felettem fodrozódnak
Ez lenne itt az otthonom
A tenger gyomrában

Ó fájdalom, mint egy virág úgy sodródsz
A legsötétebb tenger megtagad engem...

A hét szelíd apály zenéje
Elcsendesedik, a messzeségben
A sötétség barát volt, a gyertya tompa fénye
Egy két hétig lassan kigyógyít
Életben vagyok...

Emlékek;
Laktam már a fényben,
De az értelem még mindig messze elkerül
Minden öröm elsüllyedt a bárkával, s avval együtt a név is...
Ott egy arc, a történetem a mély, sötét tengerben...

Emlékek, ő lakott már a fényben
Az életre többé már nem emlékszik
Álmában minden éjjel lássa a fehér bárkát
Minden éjjel egyre jobban élénkíti fel az emléket...

Az angyalok sírja,
Vezércsillag a sekély tenger felett,
Jelzőfény azok számára, akiknek le kell csapniuk az éjszakára
Most utoljára, mindenki a Fehér Gyöngy
Fedélzetén...

Most legutoljára mindenki a fedélzeten
Hunyja le a szemét, ó szerencsétlenség
Legelőször érezzük át a fájdalmukat
Egy álomban találom magam

Volt egy hölgy, akit kimentettek a tengerből
Még a nevét sem mondta el, félt maradni

Elment, a levelek umbrabarnák voltak
Ő, akiről álmodtam az egyetlen reményem
Az ő nyomában követem az érzelmeimet

Valóságos gazember lett belőlem
Nappal bandázok
A városombeli polgárok vérrel a kezemen
Száműztek

Egy erős, lopott paripán
Átvágtatok az ingoványokon
A saját bitófámat húzatom fel
Sekély sírt a tolvajnak

Átlovaglok a szigeten ezzel a lóval
Lehunyom a szemem, ó szerencsétlenség
Legelőször érzem át ezt a fájdalmat,
Mint egy álomban, az ő szemeit látom

Megtaláltam a hölgyet, akit kimentettek a tengerből
Még a nevét sem mondta el, félt maradni
Elment, a levelek umbrabarnák voltak
Vajon ő-e az, akiről álmodtam...
Nyomában az érzelmeim egyre erősebbek

Nevünket meg sem említettük, féltünk maradni
Elmentünk, esőben és mennydörgésben
Azt latolgatjuk, hogyha mindannyiunknak fel kellene adnunk az álmainkat,
Vajon azt kizárólag a tenger kegyelme által tennénk-e meg

Emlékek, laktam már a Fényben
Most a tenger távoli oldalát tartjuk
És az általunk ismert öröm még mindig él, a fák zöldben pompáznak
Az Új Arc, A Szépség és a vadiúj énem...

Az általam választott szelíd apály zenéje

A másik oldalon történetté vált,
Egy magányos jegyzetté egy magányos fiolában
"Életben vagyunk"
Deadly Lady
Fordította: Deadly Lady

Ajánlott dalszövegek